Advent

Áldott a méh, mi akkor megfogant
az Úr akaratából,
és áldott a Magzat
ki növekszik,
s ünnepet készít a mából,
a sovány vigaszok helyett
gazdag asztalt terít,
s áldott a kéz, melyből a fény
áldássá születik.

Kóborló lelkeink magányukból
kiutat remélnek
az erdők mélyéből meződön
mint bárányok
füvedből sorban legelésznek,

mert nem rekedünk meg ha átjár
az angyalok csengő hangja,
s a gyertyaláng izzó vörös magja,
a mécses fénye,
visszatükröződik a szembogaradra,
áldott lesz mind ki vár
szegénnyé tett
megfáradt ugaron a magra.

S áldott legyen mind kinek szíve megtelik,
bízva néz az Égre
mert a csillagokból hulló
halvány sárga fényre
a lélek megsimulva tér
és vár egy jövendő
boldog menyegzőre.

Paszternák Éva