Egy múzeum
Szél barátom szemembe néz,
hajamat hanyagul összeborzolja,
homlokom fázós dombjára lép,
táncol és magát a ráncokba bújja,
hagyom neki, bár a fejemen
sem kalap, sem kendő nincsen,
koponyám mögött a
múzeumban,
vacog sok élethű kincsem.
Paszternák Éva
