Finom

Már kevés a csend, hogy megtaláljam
kevés már minden képzelet
szavakat gyúrok
– én a koldus
ízlelem belőlük képedet.

Kerítek köréd kavargó álmot
fészek-melegben pihenek
melledre dőlök
– én a koldus
pár finom morzsát felcsípek.

Gyanútlan törnek agyam zugába
nem várt éhező mondatok
porcukrot szitálsz
s, én a koldus
édes-fehérben alhatok.