Karácsony előtt, fájdalmak idején

Sötét képek űzik. Hessegeti álmát.
Mi Atyánk Isten, töröld el a gyászát!
Fájdalomtól bűzlik az édes  vér szaga,
vak világosságba vezet az éjszaka!
Bocsásd meg bűneit, ne hagyd lent a porban,
háborgó viharban keresd akárhol van.
Mindennapi csendjét add meg Uram néki,
üres szívét töltsd meg lélekkel, ha kéri.

így hangzanak imák,
így szállnak sóhajok,
növekszik az árnyék,
gyengék az angyalok.

Hej pedig ha szívünk sarkig nyitva volna,
kintről a muzsika csodaszépen szólna,
tűzparázs árnyéka falon, mint a festék,
regélne a csöndben édes téli estét.
Kicsi gyermekkezek mézes bábut gyúrnak,
rongyos, öreg csizmák erdőn kutyagolnak,
csilingelve cseng egy kis harang az ágon,
hiányzol fahéjas, porcukor karácsony!
Drága öreg szülém reszkető dalától,
zengett a kis falum mennyei varázstól,
karácsonyi ének hallott minden házból,
s eggyé vált a szívünk, benne volt a jászol.

Paszternák Éva