Ki nem bujkál

Az egyetlen Vagy ki nem bujkál előlem
köszönöm ezt Uram, ezért vagy előnyben
másokkal szemben, kik ilyen-olyan érvvel
elmennek mellettem ragyogó hírnévvel.

Tudtommal én szégyent senkire nem hoztam,
talán sokat adtam elhamarkodottan,
könnyezve állok, mint szürke gyertya viasz,
pedig színes voltam, mint ősszel a piac.

Elfogyott a kincsem arany színű halma,
virágzó életem törik, mint a szalma,
kezeim közül a kincseim kiesnek,
elérem rólam tán tudomást sem vesznek.

Tisztelet jár Neked Uram, örök hála,
amíg el nem szakad sorsom selyemszála,
az egyetlenem Vagy ki kérsz még belőlem,
viszonzásul viszel, vagy itt jársz előttem.

Paszternák Éva