Majdnem

Majdnem, jaj majdnem megállt nekünk az óra,
egy konok perc orvul, kegyetlenül gyilkolt,
ha nem lettek volna kínok a szavakban,
vastag felhők alá temet az égbolt.

Ó, az értelem a sorsunk el nem bírja,
csak a szívünk bátor dobogni ütemét,
csatákat nyer az agy szürke velőiben,
legyőzve bennünk a félelem üregét.

Most, hogy az a majdnem kiadta erejét,
friss levegőt véve nézünk a fellegre,
mintha látnánk benne kedvesünk párnáját,
kutatjuk nappal is csillagunk keresve.