Szerettem

Szerettem a természetességed,
az éhséged, a korgó gyomrodat,
a kezedet, ha fázott a hidegben,
arcodat, ha megcsókolt a fagy.

Szerettem, ha panaszkodtál, mert fájt,
felgyorsult és lassult a szíved,
ha összekentek gonoszkodók mézzel,
s te elhitted, hogy jobb lett az ízed.

Szerettem, mert magadhoz ölelve,
kedvesen a nyelvedre vettél,
szíved vágyát ízlelve kimondtad,
s ajkadra lágy pecsétnek tettél.