Türelem

lassan alkonyodik legalább remélem

nem jön el még gyorsan az a nap

amikor a juhok jóllakva kövéren

égi-akol felé hazaballagnak

kosok között élek én a bárány

lehajtott bús megigazult fővel

bégettem csak nyájunk előtt járván

most cammogok és megdobálnak kővel

bégettem újaknak hogy ott voltam én is

patáimmal hagytam nyomokat

hinni vágyom abból kiolvassák

ki voltam én s hogy voltam egy igaz

csak a vér lázít dalra folyton engem

nem a pénz a felső hatalom

ajándékul nyomtattam homokba

magamat e sovány ugaron

még megyek bár patáim elkoptak

görcsösen a létfelhőben kúszva

nem látok már előre a ködben

sodor a nyáj kutyák elől futva

irhám rongyos nem ért földön kincset

szenvedések raktak rám bilincset

nem számít a semmi kiért miért

sorba álltam itatómba vízért

bégettem a zsenge ízű fűért

kiemelném fejem még a nyájból

porfelhőben andalog a tábor

alkonyodik legalább remélem

nem fizetik ki még bánatbérem

Paszternák Éva