Történeti visszatekintés
Településünk keletkezése a honfoglalásra tehető. A Váradi Regestrum már említi a község nevét, mely valószínűleg a honfoglalás kori Kharkász szóból ered, ami főpapi méltóságot jelentett.
A XIV. század első évtizedeiből már biztosabb adataink vannak a községről, hiszen ekkortájt a megalakuló nemesi vármegye itt tartja gyűléseit, és ez a szokás a XVIII század közepéig megmaradt. Földesurai ez időben Sándor bán és fiai, akik később Karásziaknak nevezik magukat. Ekkor a település jelentős határában állott egy Szepse és egy Újlak nevű birtok, ma már a nevük sem él.
A XV. században Perényi Pál szerezte meg és özvegye 1418-ban, bizonyos kártételek kiegyenlítése miatt, határa egy részét átengedte a szomszéd Madán birtokos nemeseknek. Ebben az időben a tatárjárás következtében számos település néptelenedett el. A század elején a Nyírség észak- keleti részén elemi erővel törtek fel az indulatok. „Nyíren” Tarpai Márton lett a „Parasztkirály” Az ő általa vezetett had sorsa bukással ért véget. A megtorlásra Nyírkarász községben került sor. Ezt az emléket azóta is őrzi Mártonfa dűlője, ugyanis az 1437. évi parasztfelkelés vezetőit itt végezték ki.
A XVI. században már több nemes birtokosa volt: Tárkányi, Bacskai, Garai, Derencsényi, Soós, Ibrányi családok.
A XVII. században földesurai teljesen kicserélődtek, a XVIII században az említetteket a Kemecsei és Megyeri család, ezeket pedig a Dőriek, az Eördögh és a báji Patay család váltotta fel. Ez idő tájt a község erősen pusztulóban volt. A megyeszékhelynek Nagykállóban való állandósulása után a megyeházát 1762-ben Kölcsey György vette meg.
A XVIII század végén a helyi földbirtokosok kárpát- ukránokat, az 1860-as években pedig Heves megyei dohányosokat telepítettek le a faluban. A Rákóczi szabadságharc idején igen sok egyszerű ember állt a függetlenség zászlaja alá. Ebből a korból számos kurucdal maradt fenn, amik századok múltán is élnek a nép ajkán. Szomorú emléket őriz Karász abból az időkből, amikor Kazinczy Ferencet a Martinovics- féle per miatt a községen át szállították Munkácsra. Kazinczy egy éjszakát töltött településünkön.
A XIX. század közepén jelentékeny, 1603 lakosú a község, de a XVIII századi földesurakból már egy sem élt itt. A parasztmozgalmak Karászt is utolérték, ugyanis 1897-ben megalakult a szocialista egylet. A parasztok földet követeltek. Barócsi András, Végső Miklós és Ragány János vezetésével az Okolicsányi és Ferencsi féle földbirtokra vonultak földosztásra. Ennek súlyos következményei lettek, váráldozatot követelt. A vezetőket letartóztatták. A hatóság erélyes ellenintézkedéseinek eredményeként a mozgalom lassan megszűnt.
A XX század elején 226 házban 2023, nagyobb részt görög katolikus vallású lakosság élt, de a görög mellett római, református és izraelita imaháza is volt.
A népi építészet hagyományos parasztházai már alig- alig lelhetők fel, stílusjegyei összekeveredtek az 1920-as években divatos sátortetős, oldalbejáratos, tornác nélküli, szintén háromosztatú házak jegyeivel.
A helységhez tartozó tanyák száma a jobbára idős emberek elhalálozása, illetve a községbe való beköltözés miatt folyamatosan csökkent. Míg 1960-ban 11 tanyán 398 ember élt, addig 2001-ben 7 tanyán már csak 38.
Nyírkarász 1995-ben kapta meg a község státuszt.
A község címere
A címer fő része az álló pajzs, mesteralakokkal, sisak, korona és pajzstakaró díszítéssel. A pajzs felső részében, a kék mezőben csoroszja és ekevas van. Ezek a szerszámok a múltra emlékeztetnek. Alsó részében fehér színezetű várrom látható, mely a nyírkarászi földvárat jelképezi. A pajzs fölött zöld színű pántos sisak található, melyen aranyszínű lánc van fekete medállal. A sisak felett pedig egy háromágú koronát láthatunk.
