Versek- a szív hangjai
Ne riassz…
Kedves Olvasóim!
Sok szépet kaptam Tőletek, és úgy érzem ennyivel tartozok. Nekem, az elszánt amatőrnek, példát mutatnak azok a nagyok, – kik vállalják önmaguk.
Döntöttem tehát.
Bemutatkozom.
Az áradó folyam-időben fa vagyok, – vegyes hajtásból, kitartásból növesztett erős ágakkal. Apámtól örökölt egyenes nyárfa-gerinc, anyámtól örökölt kemény-akác-sors utolsó sarja. Idecsöppentem…nem ingoványra,…vagy sziklás szirtre, hegyek közé, szabolcsi homokra vagyok kitalálva.
Ide, hol a tájat csodáló szemnek határ a csillagos ég, elsőnek láthatom a világra simuló keleti fényt, a nem mindig derűs hajnalt, akit néha én ébresztek, korán kelő lévén.
Ukrajna, és Erdély, mint vén hazánk nyaraló gyermekei…itt vannak közel, már-már szem előtt.
Születtem. Ezzel megtörtem a neutronok szabálytól nyüzsgő rendjét, családi fészek csendjét. Nem burokban…de névvel, – bár fiúnak vártak – ezt így tudom. Nevemet kapásból adta anyám, elásott drága kincsem.
Első asszonyi, Éva nevet kaptam a keresztségben az örökölt Paszternák után. Ki tudta volna előre mi is lesz ezután. Senki nem kérdezte akarok-e jönni. De vártak itt, és szerettek-szeretnek ma is, és szeretek közöttük lenni.
Nőttem, „nevekedtem”, ahogy nagyanyám mondaná, öregnek ismertem…és lettem nagyapám első segédje az ő megsegítésére. Nagyanyám törékeny, apró asszony, egy örök remény. Tőle érzem az érzékeny lélek csimpaszkodását belém. A mesék, az ének varázsát, és a hitet ültette szívembe, mely boldog mosollyal ki is ült rám, a kapott betét mind kamatozik, nem maradt letétben.
Verseltem, daloltam, és hittem. Magamban, és az örök életben.
A betűk csendje elragadott gyakran, és mohó-bolondjuk lettem. A könyvek tartalmát ittam, néha kortalan olvastam, ha íróját szerettem.
Aztán utamat szegték…törések…egyenes szakaszok…árkok…magaslatok…csavargó csavarok, mint másoknak is, kereszteződések, melyek már nem is érdekesek, csak az, hogy élek…itt, és most.
Ülök az időszekéren, és visz előre. Nem hagy még el, sodor az ár, és én kapaszkodom belé. A kocsis sem idegen, és ameddig visz addig mesélek. Neki, és Neked.
Míg olvastok, szeretettel teszem.
Paszternák Éva
Versek:
Karácsony előtt, fájdalmak idején
Rendhagyó ünnepi beszéd szalagavatóra (Rolyák Géza)
A fák között (halottak napjára)
(A versek feltöltése folyamatos!)
Kedves Erikám!
Szívből köszönöm a gratulációt, figyelmes vagy 🙂
Én pedig kívánok sok élményt, és hozzá egészséget, békességet!
Szeretettel: Éva néni
Kedves Éva néni szívből gratulálunk a könyvéhez amit a napokban nagy sikerrel kiadott ,kívánunk további sok sikert, jó egészséget és csodaszép ihletet a további versikékhez 🙂
Azt is szeretném hinni, hogy tudunk tenni értük valamit, amitől szebbnek látják majd a jövőt. A zálog erre magunk vagyunk, a szülők, nevelők, a család.
Köszönöm Erika. Biztosan sokan gondolkodnak így, szeretném ezt hinni.
és valóban van igazság ebben az egészben .amit itt olyan szépen írt le .és a gyermekek jövője ami tényleg oly bizonytalan ki tudja mire nőnek fel ha sikerül nekik?,!!
Drága Lucácska, Martina, és Erika!
Most jó kis meglepetést szereztetek nekem! Köszönöm szépen, és jó, hogy vannak gyermekek, és szépen nevelő szülők.
Köszönöm szépen, gyertek máskor is:)))
KEDVES ÉVA OVÓNÉNI NAGYON SZÉPEK A VERSEK JÓ HOGY VAN A KÖZSÉGNEK EGY ILYEN OVÓNÉNIJE TOVÁBBI SIKERES MUNKÁT ,SOK TÜRELMET