Versek- a szív hangjai
Ne riassz…
Kedves Olvasóim!
Sok szépet kaptam Tőletek, és úgy érzem ennyivel tartozok. Nekem, az elszánt amatőrnek, példát mutatnak azok a nagyok, – kik vállalják önmaguk.
Döntöttem tehát.
Bemutatkozom.
Az áradó folyam-időben fa vagyok, – vegyes hajtásból, kitartásból növesztett erős ágakkal. Apámtól örökölt egyenes nyárfa-gerinc, anyámtól örökölt kemény-akác-sors utolsó sarja. Idecsöppentem…nem ingoványra,…vagy sziklás szirtre, hegyek közé, szabolcsi homokra vagyok kitalálva.
Ide, hol a tájat csodáló szemnek határ a csillagos ég, elsőnek láthatom a világra simuló keleti fényt, a nem mindig derűs hajnalt, akit néha én ébresztek, korán kelő lévén.
Ukrajna, és Erdély, mint vén hazánk nyaraló gyermekei…itt vannak közel, már-már szem előtt.
Születtem. Ezzel megtörtem a neutronok szabálytól nyüzsgő rendjét, családi fészek csendjét. Nem burokban…de névvel, – bár fiúnak vártak – ezt így tudom. Nevemet kapásból adta anyám, elásott drága kincsem.
Első asszonyi, Éva nevet kaptam a keresztségben az örökölt Paszternák után. Ki tudta volna előre mi is lesz ezután. Senki nem kérdezte akarok-e jönni. De vártak itt, és szerettek-szeretnek ma is, és szeretek közöttük lenni.
Nőttem, „nevekedtem”, ahogy nagyanyám mondaná, öregnek ismertem…és lettem nagyapám első segédje az ő megsegítésére. Nagyanyám törékeny, apró asszony, egy örök remény. Tőle érzem az érzékeny lélek csimpaszkodását belém. A mesék, az ének varázsát, és a hitet ültette szívembe, mely boldog mosollyal ki is ült rám, a kapott betét mind kamatozik, nem maradt letétben.
Verseltem, daloltam, és hittem. Magamban, és az örök életben.
A betűk csendje elragadott gyakran, és mohó-bolondjuk lettem. A könyvek tartalmát ittam, néha kortalan olvastam, ha íróját szerettem.
Aztán utamat szegték…törések…egyenes szakaszok…árkok…magaslatok…csavargó csavarok, mint másoknak is, kereszteződések, melyek már nem is érdekesek, csak az, hogy élek…itt, és most.
Ülök az időszekéren, és visz előre. Nem hagy még el, sodor az ár, és én kapaszkodom belé. A kocsis sem idegen, és ameddig visz addig mesélek. Neki, és Neked.
Míg olvastok, szeretettel teszem.
Paszternák Éva
Versek:
Karácsony előtt, fájdalmak idején
Rendhagyó ünnepi beszéd szalagavatóra (Rolyák Géza)
A fák között (halottak napjára)
(A versek feltöltése folyamatos!)
Kedves Piroska!
Köszönöm a gratulációt.
Sajnálom, hogy nem ismerhetlek. Biztosan rég elkerültél falunkból.
További sikeres alkotást!
Éva
Én is gratulálok Évikének a verseihez.
Tisztelettel, Figyelmetekbe ajánlom a Kortárs Művész mappát:
http://kortars.weboldala.net/oroszpiroska.html
fogadjátok szeretettel 🙂
Köszönöm Erzsébet:)))
Örömmel látlak itt is.
Szeretettel: Éva
Szerencsés az a közösség, amely a kis palántáinak nevelését ilyen nemes, érzékeny lelkű emberre bízhatja!
Nem tudom illik-e szólnom, de szeretném megköszönni a kedves biztató szavakat.
Nipaknak, Forcinak, Istvánnak, és Neked is drága Peo!
Gratulálok Éva kedves!!!! És büszke vagyok arra, hogy ismerhetlek! Peo
Kedves Éva Óvó Néni!
Csodálattal olvastam verseit.
Büszke lehet Nyírkarász,és Éva Óvó Néni is.
Elismeréssel szól,István
Igazán büszke vagyok!:)
Gratulálok Éva Óvónéninek a gyönyörű versekhez!